Kovács Katalin túl a fárasztó szezonon – ami magában hordozott két válogatót, egy Eb-t és egy vb-t -, jelenleg jól megérdemelt pihenését tölti. Túl egy olaszországi nyaraláson, jelenleg is edzésben van, de saját bevallása szerint ez azért nem olyan edzésmunka, amit a korábbi évek mostani szakaszában végezni szokott.
Elmondta, a korábban megszokott egyhónapos pihenő időt szeretné kicsit megnyújtani. Jelenleg is mindennap jár edzeni, ahogy ő mondja, egyelőre örömből kajakozik. Ezt vagy egyedül, vagy edzőjével Csipes Ferenccel teszi. Emellett rendszeresen fut, kondizik, azaz bármikor képes lesz bekapcsolódni a komoly munkába.
A háromszoros olimpiai bajnoknak ez már a sokadik felkészülése, és amíg ő szinte semmit nem változott az évek folyamán, a hajók és a lapátok jelentős változásokon mentek keresztül.
„Kezdőként magyar készítésű hajókban kezdtem evezni. Formában sokáig, nem nagyon lehetett variálni, mert volt egy meghatározott szélességi és hosszúsági pont, aminek meg kellett felelnie a hajóknak. 2001 környékén, amikor eltörölték a kötelező szélességi méretet, jött az áttörés” – emlékezett a kezdetekre a háromszoros olimpiai bajnok.
Mint elmondta, ez azonban nem mehetett a végtelenségig, mert ugye bele kell férni a hajóba. Ez volt pályafutása során a legnagyobb változás. Azóta is vannak évről évre kisebb változtatások, de ezek nem annyira jelentősek.
„Egy biztos, ha a londoni olimpián, vagy az idei versenyek bármelyikén azzal a hajóval és lapáttal álltam volna rajthoz, amivel elkezdtem kajakozni, kinevettek volna. Úgy gondolom a mostani eszközök között már nincs akkora különbség. A legfontosabb, hogy miben hisz az ember, miben érzi magát igazán komfortosnak” – mondta a csinos kajakos.
„A hajóban minden átalakítás az én kényelmemet szolgálják, hiszen minél kényelmesebb, annál gyorsabban is tudsz menni. Azonban ha valami nem stimmel nincs meg a komfortérzeted, az olyan, mint ha egy olyan munkahelyre járnál be, ahova nem szeretsz”.
„Ugyanez igaz a lapátokra is. Én 1987-ben kezdtem kajakozni. Akkor nagyon büszke voltam arra, hogy nevelőedzőm Schmidtné Pallovics Angyal faragott lapátot adott a kezembe. Akkoriban voltak már üvegszálból készült csepeli lapátok, de ezek nem voltak annyira tartósak, strapabíróak, mint a kézzel faragott falapátok” - mondta a lapátokkal kapcsolatban a harmincegyszeres világbajnok.
"Nem tudom pontosan, de talán pont ezekben az években kezdődött a váltás lapátok terén.1988-ban. Gyulai Zsolt, és a férfi négyes már Ving lapátokkal nyert olimpiai bajnoki címet. Nekem ilyen lapát jó pár évvel később került a kezembe. Tisztán emlékszem, amikor ifi koromban akkori edzőm Gebauer Tamás a kezembe adta Géczy Erika "levetett" lapátját, ami akkor hatalmas élmény volt” – mondta Kovács.
„Ugyancsak ifi koromban, kezdtem el kajakozni Brácsa lapáttal (ez ugyancsak a Ving lapát tovább fejlesztett változata), amivel a mai napig kajakozom. Igaz, volt két év kitérő, hiszen az elmúlt két évben Lettman német gyártmányú lapáttal eveztem, de ezek között a lapátok között már "csak" formai különbségek vannak” – árulta el a lapátok titkát Kovács Katalin.