Kovács Katalin ötödik olimpiájára készül. A népszerű kajakos saját bevallása szerint is túl van már jó pár téli felkészülésen, és számára is meglepő, de még mindig élvezi. A kétszeres olimpiai bajnok a tavaly ősszel megsérült keze miatt sokáig nem végezhetett teljes értékű edzésmunkát, ez azonban nem törte meg, és úgy érzi, jelenleg jobb erőben van, mint korábban bármikor.

„Nem tudom mi van velem, de még a futást és az úszást is élvezem, és úgy érzem majd kicsattanok az erőtől. Mostanában azt vettem magamon észre, hogy számokhoz kötöm a felkészülést. Így tudom, hogy még 18 hét van hátra a válogatóig, ami roppant kevés. Ebben a 18 hétben lesz még 12 uszodai edzésünk és lesz egy három hetes törökországi edzőtáborozás is” – mondta nevetve a jelenleg a számok bűvöletében élő kajakos.

Kovácsot az sem zavarja, hogy az elkövetkezendő hetekben rengeteg időt tölt csapattársaival, és mivel nőkről van szó, előfordulhatnak kisebb-nagyobb súrlódások is köztük. „Jól ismerjük egymást, és tudjuk, hogyan kell kezelni a másikat, ha az edzések után fáradtabbak és nyűgösebbek vagyunk”.

Kovács a legutóbbi két olimpiáról egyaránt aranyéremmel tért haza – Athénban és Pekingben is Janics Natasával nyerte a párost – és úgy véli a londoni játékokon is maradandót alkothatnak a női kajakosok. Bár a csapat összetétele csak a válogatókon dől el, de a tavalyi világbajnokság eredményei alapján akár valamennyi számban érmesek lehetnek.

A felkészülés alatt természetesen minden más jellegű – nem sporttal kapcsolatos - esemény felrázza a sportolókat. Egy internetes szavazáson a legszebb sportolónők közé választották, de mint elmondta, ő elsősorban a sportban szeretne maradandót alkotni.

„Egy nő lelkének nagyon jó érzés, ha szépnek tartják, vagy egy kedves bókot kap, de igazából ennek nincs különösebb jelentősége. Szerintem az a szép, aki belülről is rendben van és lelkiekben is kiegyensúlyozott” – mondta mosolyogva a csinos sportoló.

Kovács még nem tudja, milyen számokban indul az ötkarikás játékokon, de ez nem is csak az ő, hanem a szövetségi kapitány döntésétől is függ. Az azonban már az ő személyes döntése, hogy mit tervez roppant eredményes pályafutása befejezése után.

„Nem szeretek előre tervezni, hiszen egyik napról a másikra megváltozhat az ember élete bármilyen értelemben. Azt se tudom most még megmondani, hogy a sport közelében maradok, vagy „civilként” élem az életem. Az biztos, hogy a sportnak nagyon sokat köszönhetek, amikor elkezdtem kajakozni nem gondoltam, hogy ilyen sikerekben lesz részem” – mondta a 31-szeres világbajnok.

Elárulta, még mindig zavarba jön, amikor kisgyerekek „támadják le” autógrammért, és azt mondják, hogy ő a példaképük. Úgy érzi, ezek a pillanatok sokszor felérnek egy-egy nagyobb világversenyen aratott győzelemmel.