A háromszoros olimpiai bajnok Kovács Katalin elégedett az idei évével. Ez persze nem meglepő, hiszen a tavaly év végén illetve az idei év elején összeszedett sérülése miatt sokáig az is kérdéses volt, rajthoz tud e állni az idei év legfontosabb versenyén, a londoni olimpián.

Tavaly ősszel egy kerékpáros baleset következtében megsérült a könyöke, majd idén januárban egy rendezvényen megbotlott és ráesett sérült kezére. Hetekig egyedül edzett, de fantasztikus akaraterejének köszönhetően az olimpiai válogatón harmadik lett ezzel kiharcolta a részvételt a londoni játékokon.

„Nagyon sokan segítettek benne, hogy ne adjam fel. A családom mellett a környezetem is motivált, így nem is tudnám egy emberre lebontani, hogy kitől kaptam a legtöbb lelki segítséget a nehéz időszak alatt” – mondta a harmincegyszeres világbajnok.

Úgy véli, talán kellett ez a sérülés is ahhoz, hogy mostanra még jobban tudja élvezni az edzéseket, hiszen bármit megcsinál, ahogy ő fogalmazott: végre nem rabja a testének.

A londoni játékokat végül egy arany és egy ezüstéremmel zárta, de mint korábban mondta, már „hozzászokott” ehhez a leosztáshoz, igaz más leosztásban. Amíg 2004-ben és 2008-ban a 200 méteres páros után volt aranyérmes és a női négyessel második a németek mögött, ezúttal fordítva volt és Szabó Gabriella, Kozák Danuta és Zur-Fazekas Krisztina oldalán hallgathatta a dobogó tetején a Himnuszt.

Az olimpia óta számos élménybeszámolón kellett megjelennie és egyre több alapítvány keresi meg, hogy jótékonykodjon, és megdöbbentő számára, hogy milyen emberi sorsok vannak. Ilyenkor mindig rádöbben, hogy az olimpiai ezüstérem nem is akkora csalódás.

„Néha én is tudom magam „világvége hangulatban” érezni, de amikor ott állok egy olyan gyerekkel szemben egy nevelőotthonban, aki nem feltétlenül tartozik családhoz, akkor rájövök, hogy az én gondjaim eltörpülnek mások problémái mellett”.

A csinos sportolót mindig megdöbbenti, amikor olyan emberekkel találkozik, akiknek olyan hiány van az életében, ami másoknak alap, de mégis megtalálják a boldogságot az életben. Bevallotta, rengeteg erőt merített ezekből az emberekből, gyerekekből.

„Sokszor látok olyan embereket, akik mély letargiában vannak, miközben mindenük megvan. Ezeket nem tudom megérteni. Talán nekik is szükségük lenne valami negatív dologra – mint nekem a sérülésre –, hogy értékelni tudják az életében a jó dolgokat” – mondta a Honvéd klasszisa.